tizenkettedik biciklizés

Álmomban Brazíliában jártam. Zoli végig fogta a kezem, és néha a fejét is a vállamra hajtotta. Sok madarat láttam, de ezúttal nem voltak ijesztőek. Alattunk folyamatosan hullámzott a tenger, még mondanom sem kellett neki, csinálta magától is. Megnéztem a zsebünk: egy fityingünk nem maradt. Még biciklire sem tellett, lopnom kellett azt is. Egy templomban is voltunk, ahol egy néger pap azt prédikálta, hogy aki kerékpárra száll, az valójában keresztre feszül. A felülről alátekintő Szentlélek előtt világos, hogy a biciklizők azért vesznek lendületet, mert hozzá igyekeznek, az égi szerelembe: a föld színén bámészkodó hülyék szemében a kerékpárosok egyszerűen csórók, akiknek nem telik autóra, fajankók, akik arcuk verítékével, szívfájdalmuk önerejéből röpítik önmagukat. Zoli szerint jó az Isten, majd megsegít bennünket. Amikor a partra léptünk, elkezdtem feljegyzéseket készíteni, hogy legyenek emlékeim. De Zoli letepert egy virágos rétre, és azt mondta: hagyjad, csak engem mindig szeressél.

tizenegyedik biciklizés

Van, amikor csak lélekben biciklizem. Egy szobában látom ilyenkor magam: a szemeim csukva. Ebben a szobában minden jó. Ma eszembe jutott a Dzsoki verse:

Úgy szeretném,

hogy szeressél,

ahogy szeretnéd,

hogy szeresselek,

hogy szeressél.

Csak bolond költőnek hívtuk mindaddig, amíg egyszer nem melegítette fel a kezével a fürdőben a vizet. A verset állítólag a nagymamájának írta, ma sem értem hogyan, és miért. Vagy hogy mi ez az egész. Ma Zoli egész nap velem volt, angyalokat rajzoltunk a hóba: imádom mindenestül.

kilencedik biciklizés

Ma Zoli kivert észből. Le is estem a bicikliről. Még szerencse, hogy össze nem törtem magam.

nyolcadik biciklizés

Bolond asszony vagy te, mondta ma a Zoli. Pedig ő egy rendes ember.

hetedik biciklizés

Ha semmi esélyem sincs arra, hogy biciklizzek, úgy érzem, a szívem szakad. A világom pirossá változik, pedig egyébként semmi közöm ehhez a színhez. Más színekkel rakom körbe az életem. Ilyenkor sokszor apró darabokra bomlik a lelkem, és mint tollkönnyű pihe, úgy röpköd körülöttem. Egyszer régen láttam egy lányt, a víz tetején táncolt, én pedig tátott szájjal bámultam, és úgy emlékszem, pár pillanatra bele is szerelmesedtem. Pedig a férfiakat szeretem, mindig is a férfiakat szerettem. A nap folyamán többször komolyan megszédültem, szerencsére egyedül voltam, így senki nem látta. Egyedül voltam, nagyon egyedül. Persze táncoltam én is, de csak rosszkedvemben, és még véletlenül sem a víz felett, hanem méterekkel a felszín alatt. Néha úgy éreztem, ugranom kell, hogy levegőhöz jussak, de szerencsére ellenálltam a kísértésnek. Szerencsére, írom, mert ha ugrottam volna, könnyen pofára eshetem.

hatodik biciklizés

Amikor Zoli nincs velem, sokszor megállok az út mellett pihenni. Csak fekszem ilyenkor a hátamon, bámulom a felhőket, és arra gondolok, ha látszom, vajon milyennek látszom az egekből. Sokszor olyan érzésem van, mintha eltűnne a talaj a lábam alól, de ahelyett, hogy zuhanni kezdenék, hirtelen magával ragad a szél, s ide-oda röpködök a felhők alatt. Ma valaki azt mondta, nem is vagyok ember, és - gondoltam - tényleg: tündér vagy te, tündér.

ötödik biciklizés

Ma egy piciny madarat tartottam a tenyeremen, és közben nagyon féltem, hogy elrepül. Az éjjel hangyák lepték el a házat, és mindent megettek, ami mozgott. Később emberek jöttek, és azt mondták, jobb lesz, ha vigyázok, mert ha a hangyák visszajönnek, abból nem lesz köszönet.

negyedik biciklizés

Vannak napok, amikor semmi kedvem biciklizni. Ezeken a napokon eszembe se jut, hogy biciklizzek.

harmadik biciklizés

Ma megkérdeztem Török Zolit, miért nem jött velem tegnap biciklizni. Azt mondta, hogy nincs is biciklije. Ezen csodálkoztam kicsit, mert tudtam, hogy tudja, hogy tudom, hogy van neki, de mivel ő mondta, simán elhittem. Szinte egész nap fájt a szívem egyébként, ezért úgy döntöttem, ma nem biciklizek. Az éjjel az álmaim is furcsák voltak, fel is ébredtem. Az égen rengeteg madarat láttam, az uram pedig mondta, hogy biztos hideg lesz. Hideg is volt, fáztam is rendesen. Időnként a fogaim is összekoccantak, a lelkem pedig rezgett, mint a kocsonya. Álmomban Zolit is láttam, ott állt előttem mozdulatlan. Mintha mondott is volna valamit, de már nem emlékszem, mi lehetett az. A rosszkedvem egész nap velem volt, és csak estére engedett fel, amikor a kútnál véletlenül összefutottam Török Zolival. Már másodszor találkoztunk a nap folyamán, és ő szó nélkül beledugta a nyelvét a számba. Nem tudom leírni, pontosan mit éreztem, de még most is bizsereg mindenem, ha rágondolok.

második biciklizés

Ma egész nap bicikliztem. Már korán reggel elővettem a kerékpárt, és egész nap csak tekertem. Először azért minden alkatrészt ellenőriztem: felpumpáltam a gumikat, és jól megolajoztam a csapágyat. Megnéztem, hogy elég feszes-e a lánc. Az ülés kicsit kemény volt. De minél tovább bicikliztem, annál puhábbnak éreztem. Hegyet-völgyet bejártam. Ki is fáradtam rendesen, ez az igazság. Csak azt sajnálom, hogy Zoli ma nem lehetett velem. Pedig én vele szeretek legjobban biciklizni.

első biciklizés

Régóta biciklizem Török Zolival. Van annak talán már három éve is. Vagy még több? Vagy kevesebb? Baj van a rövidtávú memóriámmal, bevallom, ezért néha teljesen összekeveredek. Ilyenkor másokat is összekeverek. Nem szándékosan persze. De néha engem is összekevernek. Török Zoli mindig. Néha annyira, hogy azt sem tudom, hol a józan eszem. Van, hogy annyira elbizonytalanodom, hogy fogalmam sincs, bicikliztünk-e már közösen valaha. Zoli most azt mondja, hogy igen. Szerinte háromszor is. És hogy ő emlékszik mind a háromra. Jó neki.